Dr. Blondee & the dog blog

A gyönyörűséges Sütő- mondat után a legnagyobb alázattal is igen nehéz írnivaló gondolatot kezdeni a szóval, hogy anyám, azért  megteszem. Anyám évek óta nem tért vissza hozzám, aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy a konyhában ül, hátát éppcsak a falnak támasztva. Álom volt, persze, ő ott azon a széken, békésen ült, nevetett, rám, mintha el sem ment volna örökre. Hebegésemre, hogy  valami nincs rendben, ami az időtér összefüggést illeti, csak legyintett: bagatell, örülj a pillanatnak, ennek itt most. Hát legyen, gondoltam. Könnyű kis álom, s arra ébredtem, beteljesült.

Úgy tűnt, csak műszálas ruhák léteztek akkoriban: a sötétkék szoknya, a fehér ing, az utálatos nejlonharisnya és a vörös nyakkendő, ami mindig az utolsó pillanatban került elő, próbára téve anyánk idegeit. Végül azért mindig odaértünk az ünnepségre, recsegő mikrofonokba szavaltunk, énekkarban énekeltük, hogy április 4-ről szóljon az ének, megünnepeltük a felszabadulásunkat, és otthon Szojuz lemezjátszóból bömbölt a Hotel Menthol, ami ott pompázik a tengerparton, ahova  ha kedvünk tartja  akár stoppal is elmehetünk, ma, mert ez a nap, akár egy másik, ünnep is lehet. Igazi, csak a miénk.

Az egyetlen mód, a kiindulópont ahhoz, hogy megismerjük a világot, hogy elvehessük belőle, az életből azt, ami a miénk, az egyetlen mód arra, hogy szeressük magunkat és harmóniában élhessünk Ővele, ha hibázunk. (more…)

Piri néni meséli, mostanában sokat hall a tavaszi fáradtságról, a méregtelenítés fontosságáról. Méregtelenítéssel jobb lesz a közérzetünk, bemondta a rádió is, ő pedig megfogadta a tanácsot és alapos méregtelenítésbe kezdett, imigyen:

“Igen nagy mérgem, hogy a szemetesember soha nem viszi el a kuka mellé rakott lomot, pedig ritkán fordul elő, hogy nem fér bele minden, bezzeg a Tóthékhoz még be is kopog érte, igaz, azoktól alkalmasint egy felest kap cserébe az extra szolgáltatásért. De hát tavasz van,  méregtelenítek, vigye a kánya a Tóthékat, a szemetest, meg a feleseit is, ki törődik vele… Ejha, mintha máris jobban érezném magam!”

Dr Blondee presents Sziporka írásának folytatását.

Olvassátok szeretettel

I feel Jones. Bridget Jones. Erre varrjál gombot. Öcsémmel beszélgettünk, a szokásos kerékvágásban zajlott: szinte megváltottuk magunkat és egész családunkat, mielőtt kiki beásta magát a nem-de oppozíció megmásíthatatlannak tűnő erődjébe, hogy aztán egymás makacsságán, értetlenségén és önteltségén felbőszülve jól otthagyjuk egymást a picsába. Nem szó szerint. Nem mindig, ma se. Unalmas is volt. (nem bírtam kihagyni, bocs

A szeretetről beszéltünk, hogy az vajon mi. Kijelentésbe is önthető felfedezésem, hogy a szeretetről nem tudom, mi, illetve hogy mit is kellene érezni ez alatt a szó alatt. Ezen kicsit elszontyolodtunk, fura volt pár pillanatig annak az állításnak az árnyékában élni, hogy lehet, hogy nem szeretem az öcsémet se.

Katartikus megnyugvást annak a higgadt felismerése (van ilyen…?) okozta, hogy soha nem árulnánk el egymást, bízunk egymásban feltétel nélkül és ha szarban vagyunk, nyugtatólag hat ránk a másik. Azt, hogy ezt minek nevezzük, nem tom.

I feel Jones. Bridget Jones today. Thank you Lord for all. 

Catherine Tate - már megint. Imááádom

Láttuk a filmet. Bozse moj, de minek. Azóta azon töprengek, mit is érezzek a filmmel kapcsolatban.

Cinikus világban élünk, ha romantikus vagy, az egyet jelent a negatív értelemben vett naívsággal (balek, vagy valami hasonló, tudom, hallottam eleget:).

Mégis, mindannyiunkban ott él a vágy a jó, a szép iránt, a gonosz és a rossz küzdelméből a jó győzelme iránti remény iránt (ezért is volt csalódás, mikor a MelGibson Passió végén a feltámadást a lyukas kezű Jézusszereplővel kifigurázták, mondván: az emberi gonoszság a VAN, a feltámadás a SOLL, ami nincsen, szóval a mérleg negatív, happy endet, csodát, feltámadást ne várjál. Most már értem az egyház kiborulását a film miatt, jóllehet nem értek velük teljesen egyet, de vissza a Bűbájhoz).

Ha kijössz egy moziról, arról lehet tudni, hogy ért valamit, hogy hatással volt rád, pontosabban hogy azonosulni tudtál valakivel. Ez hiányzott ebből a filmből, ezért volt csapnivaló. Az volt a dilemmám, hogy vajon azért érezzük magunkat olyan furán a film után, mert hiányzik belőlünk a mesék, a csodák elfogadásának képessége cinizmusunk miatt, vagy azért, mert nem is volt mese. (more…)

Úgy egy éve beszéltünk róla először, most pedig meg is valósítottuk: Sziporka nálam vendégeskedik egy ideig. Olvassátok szeretettel

Komolytalanul kezdődött az egész: már a country stílusban sikoltozó hegedűszó, a fúvós pöffenések és a pergődobolás is gyanús volt mint koncertkezdet. Aztán az a sok ember, nem kevés középiskolás, felteszem művészeti. Mit keresnek itt? Biztos kötelező volt nekik, súgja mellettem valaki, talán a tanár bácsi miatt. Tényleg: Koller Laci, a tubával bevonuló basszusgitáros itt tanít - azért mégiscsak marad a kérdés, de majd később teszem fel. A rögtönzött jazzvidám mars véget ér, a közönség várakozóan tapsol, pittyegnek a fényképezőgépek, csattognak a vakuk egyre, aztán csend.Feszülten figyelünk, hátunk a Művészeti Szakközépiskola körelőadójának padjaihoz feszül, mígnem a nyitó szám, egy türk népdal, a Vörös lóra ül fel… fel nem hangzik. (more…)