Chatorna szigetek: a szigetlakók II. 2007 Április 10.
Posted by drblondeee in Utazás, Zene, dr. Blondee.trackback
Előzmény: Chatorna szigetek: a szigetlakók I.
Görkorizásra a tengerparti sétányok a legmegfelelőbbek. Parkolok, le a cipőt, fel a korit, aztán usgyi. A parti sétány betonmellvédjénél harminc körüli srác, agyonfosztorgatott könyvet olvas elmélyülten, csak néha pihenteti meg tekintetét a horizonton.
A lábánál kopottas hátizsák, mellette a biciklije, szemlátomást nem turista. Kezdő görkorcsolyázók rutintalanságával botladozom a háta mögött, fel, alá a sétányon. Abbahagyja az olvasást, biciklijére száll, látom a szemem sarkából. Egy irányba haladunk, mellettem teker, egyszercsak kinyújtja a kezét, felém:
- Gyere húzlak, úgy könnyebb lesz. Mit csinálsz itt?
-Esküvőre jöttem.
- Á, mondja a Tom Sawyer-től már ismert akcentussal.
- Itteniek?
- Nem, a menyasszony belga, félig osztrák, a vőlegény belga. Egy nyaraláskor eldöntötték, ha összeházasodnak, akkor Jersey-n lesz az esküvő, most pedig itt vannak. És Te?
-Burkoló vagyok, itt születtem és most épp itt élek. Hullámokra vadászok. A víz, meg a szörfözés az életem. Most Spanyolországba készülök. Beszélem a nyelvet, burkolnivaló meg mindenhol akad. Odamegyek, ahol szörfözni tudok.
-Milyen jegyben születtél?
-Rák. Az jó?
-Nem tudom. Tartok a rákoktól.
-Miért?
-Egy rák barátom öngyilkos lett..
- Ó, itt a szigeten is sok az öngyilkosság. Két barátom is megölte magát, és másokról is hallottam. Nagy a nyomás az embereken. Nem élnek rosszul, de a többség “nagyon” jól akar élni, jobban, mint az átlag. Küzdenek, aztán feladják. Vannak, akik külföldre mennek, érvényesülni próbálnak, nem sikerül és nem mernek többé hazajönni.
-Büdös vagy.
- Érzed? Bocs, egy buliban voltam, aztán jöttem, mentem, nem tusoltam 2 napja, csak izzadok. Te figyelj, te azért hoztál olyan messziről görkorit, hogy itt majd korizz…? Vagy csak úgy nálad van?
-Nálam van. Mindíg. Ahogy a napernyőm is. Ki tudja. Látod.
Sötétedésig beszélgetünk a mellvéden a lábunkat lógázva, a tengert bámulva. A kopott hátizsákot a sétányon találta, a könyvvel a belsejében, ezt olvasgatta.
-Hazavinnél?
Nem tolakodó a kérdés, a fáradtságot hallom ki belőle.
-Nem, ne haragudj. Sorozatgyilkos is lehetsz. Nem ismerlek, nem szeretek idegeneket felvenni.
-Hát jó, megértem. Ez a tied, hallgasd majd meg – cd-t nyom a kezembe, KLF, sose hallottam róluk. Jó, majd meghallgatom. Jó volt beszélni. Vigyázz magadra.
Visszaindulok a szálloda felé, KLF. Chill-out. Zene, tengerzúgás, sirályok nevetése, sírása, Elvis és vonatdübörgés, a szél borzolja a hajamat. Egy utazás hangjai, nyugtató helyett és holnap esküvő.
Folyt köv: Az esküvő
[...] Folyt. köv: A szigetlakók II. [...]
Látod, én meg bizalmatlanság nélkül születtem, el is vittem volna aztán most lehet hogy ott feküdnék vérbe fagyva a sekély vízben…
Ha, ha:) de az is lehet, hogy újabb kalandok történtek volna, amit aztán jól megírhattam volna:) nem tudhassuk:)
Legutóbbi utazásom előtt eszembe sem jutott, de a sorozatgyilkos-bogár beleült a fülembe, és nem ültem be az autóba. Mit hagytam ki? A második lehetőségnél már elgondolkodtam, hogy a bogár súg vagy én nem akarom, megkérdeztem, és azt válaszolta kedvesen, hogy több kedve van másnap is velem vacsizni, mint már aznap fekete zsákokba csomagolni. Brrrrrrrr, túl romantikus. De vissza-bizalmasodtam.
De milyen jóóóó:) (A bogarakkal együtt kell élni, megismerni magunkat az ő röptükben, merthogy súgni nem tudnak. Az a hang mi vagyunk, nem?)
Milyen az, hogy túl romantikus? Mindent tudni akarok!:)