Közelebb 2007 Május 14.
Posted by drblondeee in Apák és lányok, Sose halunk meg. Vagy...?, dr. Blondee.trackback
Lépj hátrébb, kincsem, ne félj, ő még nálad is jobban megijedt.
A sün szöges ököllé gömbölyödve várta a csapást. A kisfiú anyjára sandított, a természet csodája töprengésre késztette, rohant volna a jámbor állathoz orrot cirógatni, tappancsot morzsolgatni, szemébe nézni az erdő takarítójának, de az csendben gömbölyödött tovább.
Hát jó, gondolta a fiú, hátrébb lépett egyet meg még egyet, majd leguggolt vele szemben. Percek inaltak, fűszálak hajlongtak, és lám, a sün felengedett.
Távolodni kell néha, hogy közelebb juss, kisfiam, suttogta fülébe az anyja, míg a kis tüskést figyelték, ahogy feléjük indult.
Már vártam hogy feltedd. Nagyon tetszett, komolyan, elmosolyodott tőle a szívem. Ez olyasvalami amit megőrzök magamnak későbbre, ínséges időkre. Köszi.
szépeket írsz ám, blondi!
köszke, jólesik:)
Ez egy olyan történet, amelyre az ember a halála elött pillanatban is emlékezni fog, pedig akkor csupán másfél másodperc áll rendelkezésére, hogy az élete valóban lényeges pillanatait újra végigfussa. Ez is köztük lesz!
gyerekeim… olyan jóóóó…. köszönöm…