Jó reggelt, ősz! 2007 Szeptember 28.
Posted by drblondeee in Alma the dog, Félelem és reszketés, Gyász, Jó reggelt, Sose halunk meg. Vagy...?, dr. Blondee.trackback
Fittyet hánytam az elmúlásra régen, lírában van az csak, ott “hull az elsárgult levél”.
Az elmúlás egy őszi nap aztán utánamlépett, ki a dalból, bele a valóba, utánunklép - a múlandóság már csak ilyen rag
aszkodó természet. Akárcsak Mazsi, a faluvégi foxikeverék, a talált kutya, a kalandvágyó, céltudatos eb, aki pontosan tudta, mit akar az élettől.
“Féltestvére”, Gida, az önzetlen rotweiler más természet volt: kerítésen belüli körletét csak tévedésből hagyta el, még tán enni is a gazdi kedvéért evett.
Elosontak mindketten, örökre, oda tán, ahol kolbászból van a kerítés és nem múlik el soha.
Ma pont véletlenül benéztem az “újságba” és összefutottam a fentivel az elején.
Drága Gida, meg aztán Mazsi, és ne felejtsem el Kefiremet sem. Jó helyen vannak, nem hiányzunk nekik többé, nem fáj nekik semmi… Most bújjunk oda Almához, Tanához, ki-ki a maga okos tekintetű, csöndes és csodalelkű jóbarátjához, ássuk bele az arcunkat a puha jószagú szőrükbe és örüljünk hogy itt vannak nekünk. Örüljünk minden nap, amíg csak velünk lehetnek.
HR: örülök, hogy ilyen is van, hogy akad, aki printet is olvas:) Sajnálom, hogy épp kis Gidám halála apropóján…
De ahogy Ronika írta: örüljünk velük, nekik, amíg csak lehet:)