Dr Blondee next: szülőnket keressük a párunkban? 2007 október 8.
Posted by drblondeee in Apák és lányok, Félelem és reszketés, Sose halunk meg. Vagy...?, dr. Blondee.trackback
Nem akarnám túllelkizni a dolgot ömlengős köszöngetéssel, hogy “olyan jól esik, hogy benéztek dr Blondee-hoz akkor is, mikor napokig/hetekig nem ír semmit, egész elérzékenyülök a blogstatom látványától”, csak szimplán azt mondanám, hogy
1) köszi emberek, erőt ad, nem ragozom
2) magam ellen beszélek, de ha használnátok feedreadert (jó, hogy nem!) akkor rss-ben értesülhetnétek arról, hogy írtam-e, vagy nem:)
3) köszi, hogy nem használtok feedreadert/burnert
4) ha már a hasznos tippeknél tartunk, nem bírom ki a Flock említése nélkül, ami egy meglehetősen sok extrával felszerelt böngésző. Integrált wordpress, flickr és youtube funkciókkal, nekem bejön, akárcsak a googleearth
Itt van az ősz, itt van Blondee:): online pamlagolás újra indul, mert ahogy az időjárás hűvösebbre fordul, annál nagyobb szüksége támad a lélekmelengetésnek, úgy veszem észre. A téma: tényleg apánkhoz/anyánkhoz hasonló párt keresünk – tudat alatt? Ha nem tudsz egyértelmű választ adni magadnak, gondolj arra: mi apád/anyád (ha hetero vagy, ellenkező nemű szülőd, ha nem, akkor választhatsz:) legidegesítőbb, legfélelmetesebb és legjobb tulajdonsága. Ha valamelyiket, esetleg mindegyiket felfedezted a párodban is, akkor bizony igaz lehet a tézis.
És ha tényleg így van: jó ez vajon?
Dumáljunk egyet a témáról kedden, október 9-én délután, este, ha van kedved!
Blogged with Flock
Hogy bírsz mindig így beletrafálni??? Na jó nem pont erről, de a szüleinkhez fűződő érzelmi szálaink eltéphetetlenségéről, és azok kapcsolatainkra gyakorolt hatásairól elmélkedem nap nap után. Holnap jövök. Jó éjt
Jól van, örülök és várlak!! Jó éjt, szép álmokat!
[...] Dr Blondee next: alkonyattól pirkadatig 2007 October 9. Posted by drblondeee in Alma the dog, Apák és lányok, Félelem és reszketés, Sose halunk meg. Vagy…?, dr. Blondee. trackback Várlak benneteket ma délutántól. Heverészni és csevegni is lehet a pamlagon:) [...]
Hé, sehol senki? Korai érkező vagyok? Két gombafej bepanírozása között beugrom, hogy életem talán utolsó gondolatait idevessem neked, de azért bízom a faterban, legutóbb sem nyírt ki minket. Apropó fater. Imádom aput, mindig is apás gyerek voltam. Szerintem fantasztikus, egy zseni, imádnivalóan magánakvaló, rigolyás elviselhetetlen idealista kommunista fickó. De a páromnak annyi köze sincs hozzá, se külsőben se belsőben, mint nekem Eva Longoriához. (Bocs a hasonlatért de Desperate Houswives megy már 2 napja.) Én sokat kaptam és kapok apuból. Velem beszélte meg a zűrös elméleteit, és a mai napig én hallgatom meg a politikai eszmefuttatásait. Furcsa nézetek származnak abból ha egy hithű komcsi neveli az embert, de nem bánom, mert legalább neveltek.
Hasonlóságok és különbségek? Apu érzékeny, sértődékeny, makacs és nagyon szeret engem. Ez mind igaz a páromra. Apu kicsit gyakorlatiatlan, sokat szöszmötöl, és elég túlfejlett az egója. Ebben pontos ellentétek. Apu ragaszkodik az ideáljaihoz és álomvilágban él. Hadd ne mondjam: ez is passzol. Apu kicsi vézna sápadt emberke és csupasz a mellkasa, na aki látta már a páromat az tudja mennyire más.
Visszagondolva régi fiúkra akiket kedveltem, bizonyára voltak apuszerű tulajdonságaik, de nem voltak tipikusan apu-kópiák. Mégis, ami számít, amit a legjobban tisztelek az édesapámban, azt azért megkeresem és megtalálom a fiúkban. Az érzékenységet, azt hogy lehet velük beszélgetni (akár érzésekről is) és nagyokat vitázni, a határozott fellépést és a hitet – bármiben.
Ha szeretjük a szülőnket, tudat alatt keressük őket a párunkban. Ha nem szeretjük őket, akkor azért vagyunk hajlamosak ugyanerre, hogy legyen esélyünk szembenézni ezekkel a démonokkal. Kezdetnek ennyi.
[...] Dr Blondee: online! 2007 October 9. Posted by drblondeee in dr. Blondee. trackback Ehun vagyok immár:) [...]
Szeva Drága, már megint az apai gomba? hmm… jammi jammi
Az utolsó bekezdés különösen érdekes nekem: van olyan, hogy nem szeretjük a szülőnket?… hogy nem ő a példa (negatív, vagy pozitív, szinte mindegy), a vonzások és taszítások alfája és omegája, amihez viszonyítva lehet jó, szimpatikus, vagy épp az ellenkezője valaki?
azt akartam belemondani/írni a blogéterbe, hogy én találkoztam már a megmagyarázhatatlan vonzalommal. pontosan rijekáig volt megmagyarázhatatlan (észrevettétek, hogy a magyaráz szóban benne van a magyar? eddig észre sem vettem), de ott, az Iszrián az a kis semmi,ami történt, ráébresztett, hogy igenis magyarázható a vonzalmam.
Üldögéltünk egy kikötőbeli, semmitmondó pizzeriában, a táskámban a pénztárcáinkkal, fura horvát pizzát ettünk, majd kértük a számlát. Pontosabban ő kérte, aztán meg a pénztárcáját a táskámból. Csak később jöttem rá,ebből az emblematikus gesztusból, hogy úgy nézünk ki,mintha anyámat meg apámat látnám. A hülye ingerültségükkel, vitáikkal, no meg apám dominanciájával, ami mellett anyámnak a siránkozó áldozat kreatív szerepe jutott.
Ez volt az a szitu, amiben rádöbbentem, hogy bár vonzalmam tárgya nem tehet róla, emlékeztet apámra, a maximalizmusával, a mániákusságával (apám motorőrült volt, crossmotorőrült, és ennek alá is rendelte az egész családot, ami nem volt olyan szörnyű, mint ahogy hangzik – utólag:).
Fontos: IDŐBE és odafigyelésbe tellett, hogy rájöjjek a vonzalmam okára és a magamnak osztott szerepre is. Ezt azoknak hangsúlyoznám, akik olyanokat hajtogatnak, hogy “nem tehetek róla, tudom, hogy nem ez az ideális kapcsolat nekem, de odavagyok érte”. Miután a fentiekre rájöttem, könnyebb volt belátni, hogy bár vonz az ember, mégsem ilyen szerepet szánok magamnak egy kapcsolatban.
Ja, és a poén, az a verzió sem működött, akivel – amellett, hogy szerettük egymást – azért töltöttünk együtt sok évet, mert (mint később rájöttem), apám zsánere fickó volt…
Az első lépés valóban az, ha belegondolsz és szépen tisztázod magadban az apaképet. A pszichológia egyik területe épp ezzel foglalkozik: a szüleinktől magunkkal hozott szerepek, ideálok és sorsok feltérképezése és megértése elengedhetetlen ahhoz hogy elkezdhessük a saját életünket élni. Mert hajlamosak vagyunk a helyükbe lépni és az ő keresztjeiket tovább cipelni, ami nem jó, de csak belátással és tudatosan sikerülhet a szabadulás.
Különben a gomba megint király volt, bless my father, ha megint kapok megint jók vagytok egy körre. Szeretem az őszt
persze, jó, ha ha tisztázod az apaképet magadban, de ez eszedbe kell, hogy jusson valamikor. Ezért is szántam gondolatébresztőnek ezt a nagy sikerű témát:)