Csodák, románok – magyar szemmel 2007 október 21.
Posted by drblondeee in Blog, Utazás, dr. Blondee.trackback
Aki esetleg nem vette volna még észre, jó kis labda pattog körbe Erdélyben élők blogjain. Másodszor itt vettem észre, először Kövi Sáránál láttam, ha még kettőt elolvasok, lehet, hogy meg is kedvelem a román népet és barátok leszünk meg ilyenek.
Tuti ötlet, ráadásul rádöbbentett, hogy fogalmunk sincsen a szomszédainkról…
Blogged with Flock
Tags: utazás, dr Blondee, blog,
Elfogadni, hogy vannak, lehet. Megkedvelni egy-egy embert lehet.
De azért senki sem barátkozik össze a tolvajjal, aki betör a házába. Senki sem haverkodik az emberrel aki elrabolja a gyermekét, aki meggyalázza a testvérét, aki kigúnyolja, hazátlannak nevezi, aki elüldözi, és ha teheti, meggyilkolja. Nem az egyes emberekről van szó. Nem a versekről, a zenéről, a kedves és vendégszerető, mélyen vallásos vidékiekről, hanem az egészről, amelynek kollektív tudata a mi megvetésünkre, a tőlünk való félelemre épül.
Volt Romániában egy felmérés arról, mit gondolnak a románok a magyarokról. Sokkal jobb a helyzet, mint gondolnánk. Igaz morcos, nacionalista, hideg, kirekesztő embereknek gondolnak minket – ami az ő balkáni helyzetűkből érthető is, gondoljunk csak a min német-képünkre – de hozzáteszik, hogy a magyar büszke, dolgos nép és bizony beismerik, hogy sokkal tehetségesebbek, tisztábbak vagyunk náluk.
Ennek ellenére érdemes megnézni például a demográfiai trendeket ott gyönyörű Erdélyországban. Minden nagyvárosunkat betelepítik Kárpátokon túlról hozott népekkel. Most is épülnek a lakótelepek, özönlik a tömeg, hogy kiszorítsa onnan a magyar kultúrát. Érdemes megszámolni a Székelyföld felé tartva, mennyi hagymakupolás templom épül. Persze vasbetonból. Ezeket úgy festik, mintha régiek volnának, mintha mindíg ott áltak volna, pedig csak tíz évesek. Folyik a magyarság felszámolása, a vesztesek csendes kiirtása. Azzal a kedves, dolgos, tiszta és gazdag szász nemzettel már sikerült. Hírmondójuk sem maradt és most Nagyszebenben Románia mutatja meg magát a világnak, mint Európa kulturális fővárosa. Szebenben 30 éve még elvétve hallhattunk román szót, mindenki németül beszélt. Most csak a turisták. Kolozsvárott, a kincses városban, Mátyás szülőhelyén 1960-ban még bőven többségben volt a magyarság, most 18 százalék. Szeretjük őket? Kutya-macska barátság…
Nagy Erdély-járó lévén ezek jutottak eszembe. Na meg az, hogy Székelyföldön, ahol még bőven többségben vagyunk, magyar lop magyartól. Nem is keveset. Főképp persze a volt párttitkár, mostani RMDSZ-es. Az sem vigasztal, hogy a románoktól tanulták ezek az elitek a balkáni mentalitást. Zuschlag ezekhez képest kutya füle… Magyar, magyartól. Mi meg leszavaztuk őket, ez a remény is elveszett. Arat a famaffia a szegény emberek nagy nehezen visszasírt erdőiben. 80 év alatt nő ki a szép fenyő a gyergyói havason. Ha lesz még akkor havas… Ezt vágják le a jó magyar fatolvajok. Több ott a fekete luxus BMW, Mercedes és Lexus, mint Budán, a villanegyedben és mindnek hargitai, vagyis magyar rendszáma van.
Persze így nehéz lesz. Reményvesztve, saját románosult magyarjaiktól sanyargatva, kitaszítottan. Pedig mennyire őrzik a közösséget, mennyi próbálkozás, szeretet, Böjte testvér, Tiszti atya és oly sokan… Mégis… Aki teheti már elszökött, vagy külföldre készül. Győz a román, mint Moldvában, ahol már írmagja is alig van a csángónak, mint a Barcaságban, ahol már nincsen német szó, csak öreg, gótikus, csodálatos templomerődök vannak. Meg gyönyörű barokk falvak cigányokkal tömve, beszakadt tetőkkel és épülő vasbeton templomokkal. Természetes asszimiláció? A fenét. Hiszen alig házasodnak egymással. Erőszak ez kedves. Kutya világ.
buzi magyarok….asse tuggyátok miről beszéltek parasztok
a jelek szerint te meg inkább olvasol. és ez jó. amúgy kíváncsi lennék a véleményedre, érveidre, ha van.