Dr. Blondee & the dog blog

89-ben 17 körül voltam, lelkes gimnazista, imádtam a magyart és újságíró akartam lenni, bár pontosan nem tudtam, mi is az.

A magyar tanárom Fidesz alapító tag volt és olyat mert mondani (jó, hogy ez akkor már nem volt forradalmi dolog), hogy “szocialista realizmus” nem létezik. (A tankönyv szerint pedig igenis létezett). (Akkor még csak egyféle tankönyv volt minden magyar 4.-es gimnazistának).

Ő szerkesztette a város akkor induló forradalmi hírlapját is. Az “értelmiség” (Istenem, mennyire szerettem volna az lenni majd egyszer) a helyi Fidesz irodában gyűlt össze, ha Orbán Viktor (rá nem emlékszem, de biztosan), Deutsch Tamás, Kövér László érkezett, mindenki transzban volt, tényleg “istenek” voltak akkoriban és elmondhatatlan boldogság és lelkesítő érzés volt ezeknek az embereknek a közelében lenni. Rajongtunk Erdélyért, az erdélyiekért és az ügy része volt, hogy látogassuk őket és segítsünk nekik elmenekülni a diktatúra, a Securitate uralma alól. Akik akkor fiatalon politizáltak, gondolkodtak, nem pénzt, hatalmat akartak. A többség nem. Olyan nehéz ezt mai ésszel megérteni. Szinte nevetséges.

Életem első “interjúja” úgy készült, hogy (azóta, 34 évesen infarktusban meghalt) Incsi megcsinálta, a feladatom az volt, hogy leírjam és kérdés-válasz formába öntsem, ezért pedig szerzőtársként szerepelhettem a cikk végén. Elmondhatatlanul büszke voltam. A cikk egy leleplező cikk volt a helyi Tüzép vezetőjéről és munkatársairól és riport formában azt mutatta be, hogy hogyan lopják, csalják el a hiánygazdaságban a haverokkal a tüzelőolajat, fát. (Aki még nem élt akkor, nem biztos, hogy tudja, hogy nem vásárolni, hanem szerezni kellett dolgokat, mert nem volt. Csak állami boltok, üzletek voltak és mindenből egy. Ha tüzelő, akkor Tüzép, ha benzin, akkor Áfor (hétfőn nem lehetett tankolni, úgy emlékszem), ha élelmiszer, akkor Csemege. Mindenből kevés volt, akinek ismeretsége volt, annak jutott karácsonkor banán, akinek nem, annak csak a boltosasszony tárogatása. El lehet képzelni, hogy ha a “kereskedelem” résztvevői úgy viselkedtek (hogyan máshogyan), mint a hivatalnokok, akkor milyenek voltak a hivatalnokok… a rendőrökről nem is szólva…

Szóval megjelent az újság, meglepetésnek szántam, büszkén vittem haza az én politikától, hatalomtól ódzkodó apámnak és mutattam a cikket. Emlékszem, a szája folyamatosan görbült lefelé, aztán rámüvöltött, hogy mi a francnak keveredek én ilyesmibe és hogy tartsam magam távol a politikától. Merthogy ő ezektől szerzi az olajat.

Általánosban Zánkán voltam úttörőtanácstitkár képzőben, de valahogy fel sem merült, hogy mi a fenét csinál és minek az úttörő, a tanács és a titkára. Vagy egy 400 fős faluban mini-VIT-et szervezni: mini Világifjúsági Találkozót!!! Azt hiszem transzparensek voltak különböző országnevekkel, osztályonként más, talán. Szürreális. Világifjúsági Találkozó, mikor még Ausztriába sem jöhettünk át.

Ezeket az ártatlannak tűnő oszlopos baromságokat, együtt a megbocsáthatatlan bűnökkel mind magyarok művelték. Művelik. Magyarokkal. Szürreálország szürreál emberkékkel. Ezek vagyunk?