Dr. Blondee & the dog blog

Komolytalanul kezdődött az egész: már a country stílusban sikoltozó hegedűszó, a fúvós pöffenések és a pergődobolás is gyanús volt mint koncertkezdet. Aztán az a sok ember, nem kevés középiskolás, felteszem művészeti. Mit keresnek itt? Biztos kötelező volt nekik, súgja mellettem valaki, talán a tanár bácsi miatt. Tényleg: Koller Laci, a tubával bevonuló basszusgitáros itt tanít - azért mégiscsak marad a kérdés, de majd később teszem fel. A rögtönzött jazzvidám mars véget ér, a közönség várakozóan tapsol, pittyegnek a fényképezőgépek, csattognak a vakuk egyre, aztán csend.Feszülten figyelünk, hátunk a Művészeti Szakközépiskola körelőadójának padjaihoz feszül, mígnem a nyitó szám, egy türk népdal, a Vörös lóra ül fel… fel nem hangzik. Érdekes, mondanám, hisz ritkán hallani errefelé türk népdalt, de kell ez? Transzfúzió Csoport-os playbackeléssel aládíszítve? Az Aviation, aztán a Bach in Amerika: a terem közepéről a Transzfúzió Csoport: Koller Laci basszusgitáron, Csikós Miki zongorán és Radics Igor dobokon, ütős hangszeren, a lemezjátszóról Bach, fuzionálnak. A barokk kicsinyke elefántcsont (na jó, műanyag) billentyűkön tipeg be a sessionbe, rizsporos fürtjeit megmártóztatja a rivaldafényben, mígnem a modern jazz igazi femme fatale-ként le nem söpri, nem végleg. Szólója után elegánsan levonul a színpadról, a barokk a pillanatnyi rivaldafényt kihasználva visszatipeg, mielőtt a függöny lehull, így mintha ő kapná az est első komoly tapsát, mikorra is egybeérett közönség és zenekar.A vakuk alig villannak, a gépek pihennek már, az emberek is, a hátak kimerészkedve a padtámla árnyékából, a padra borulva figyelünk - még a hátunk is. Valami történik velünk. A fiúk pontosan játszanak, a zenelaikus is hallja: hihetetlenül feszesek a csendek, akkor és ott, ahol és amikor kell, Laci vezet, Igor pókerarccal követi, Miki is, eszembe jut, amit a koncert előtt mondott: mintha filmet néznél.

És tényleg: sokszor kipróbált forgatókönyvnek tűnik az övék, hibátlan dramaturgiával - ha happy end lesz, akár hollywoodi mozinak is tűnhetne, gondolom, de aztán Kodály hangja billent ki, akit reklám gyanánt vágtak be. Szabatosan kifejti, mi indította arra, hogy életét az ifjúság zenei nevelésére szánta: Hát csak az, hogy teljes embereket akarunk nevelni, azt pedig anélkül nem lehet , mondja a tanár úr, és már vége is a reklámblokknak, melyet egy újabb követ: akinek kedves az élete, soha, soha ne nézzen tévét. Ezt már Koller László tanár úrtól halljuk, aki még gyorsan kellemes újjászületést is kíván a 2008-as reneszánsz évhez (bővebben: www.reneszanszev2008.hu), majd a koncert folytatódik, és az érés is.

A Levelmezzo 42 című szám következik: Mezzoforte Level42-vel keverve, némi afro-kínai énekléssel vegyítve, pontosabban Miki énekel, és hogy! Ha ő mondja - legyen afro-kínai, ez a népi, természetes hangzást idéző kerekded torokhang, áramló organikus és játékos klasszikus jazzel kísérve, taps. Basszushorkantásokkal bedübörög a Varacskos disznó - a közönség végleg megadta magát. Hol van már a külvilág, a padtámla, a pad: most épp egy disznó dobog ütemesen fel-alá a teremben, elmeséli vadabbnál vadabb történeteit is, amit aztán a basszus, a szintetizátor és persze a dob kiszínezve ad tovább a hallgatóságnak. Miket is mondok: ez a Varacskos disznó című szám volt. Hallottam a vadját, azt is, ahogy menekülés közben nekipuffant egy fának. Egy kis hangos zenés gondolkodás, filozofálás következik gitárral, zongorával és ütőssel fűszerezve, krimi, a gyilkos öngyilkos lesz még mielőtt ölne. A közönség tapsa oldozza fel az elkövetőt, és még hátravan a java. Jön a Transzfúzió Csoport-sláger: Anakin és a Not Pet (Pet Metheny harmóniákat idéző) szösszenet, ráadásként kindertojással előadott ritmusharmónia, aztán vége.

Nem tudom, mit tettek, azon kívül, hogy a páratlan és ritka összhangjukkal és egyéni teljesítményükkel, no és persze az ezt megmutatni tudó koreográfiával az ujjuk köré csavarták a közönséget. Legyen az ő titkuk, talán ez benne a jó.

Egy lányt azért megkérdeztem, kényszerítették-e a részvételre, mire az üres színpadra vetve a szemét azt mondta: nem, nem kényszerítették őket. Hogy miért jöttek? - Hát a Koller miatt. Koller Laci lenyűgöző basszusgitárszólója, Radics Igor fantasztikus dobszólókitörése és Csikós Miki afro-kínai népdalénekesi sámánvarázslása feltehetően árnyalta az ő lelkesedését is a fiúkért, akik - tetszik, nem tetszik nekik - tanítottak valamit. Nem csak a zenéről. Nem középiskolás fokon.

Transzfúzió ízelítő itt