I feel Jones 2007 December 21.
Posted by drblondeee in Anyu, Apák és lányok, Blog, Félelem és reszketés, Gyász, dr. Blondee, maawill, Ünnep.5 comments
I feel Jones. Bridget Jones. Erre varrjál gombot. Öcsémmel beszélgettünk, a szokásos kerékvágásban zajlott: szinte megváltottuk magunkat és egész családunkat, mielőtt kiki beásta magát a nem-de oppozíció megmásíthatatlannak tűnő erődjébe, hogy aztán egymás makacsságán, értetlenségén és önteltségén felbőszülve jól otthagyjuk egymást a picsába. Nem szó szerint. Nem mindig, ma se. Unalmas is volt. (nem bírtam kihagyni, bocs:)
A szeretetről beszéltünk, hogy az vajon mi. Kijelentésbe is önthető felfedezésem, hogy a szeretetről nem tudom, mi, illetve hogy mit is kellene érezni ez alatt a szó alatt. Ezen kicsit elszontyolodtunk, fura volt pár pillanatig annak az állításnak az árnyékában élni, hogy lehet, hogy nem szeretem az öcsémet se.
Katartikus megnyugvást annak a higgadt felismerése (van ilyen…?) okozta, hogy soha nem árulnánk el egymást, bízunk egymásban feltétel nélkül és ha szarban vagyunk, nyugtatólag hat ránk a másik. Azt, hogy ezt minek nevezzük, nem tom.
I feel Jones. Bridget Jones today. Thank you Lord for all.
Jó reggelt, gyerekek! 2007 június 15.
Posted by drblondeee in Anyu, Romhányi rímhányó, Vers, Vidám, dr. Blondee, olvasás.3 comments
Hullámospapagáj ring az ágon,
halkan bugyborog magában,
néha rikkant csak harsányan,
felverve a teknőcöt, ki kilenc
év alatt növesztett páncéljába bújva
időnként elmélázik a kövön,
de magányában - mit a papagáj
sem oldhat, és hát nem nős
e teknős - kövön nem marad,
a langyos vízbe csusszan virgoncan,
szemtelen verebe
a szabadságból pislog befele,
a szerény cinkék a távolból figyelnek,
mellettük zöldikék és az énekes
“kis barna”, a dalárda gárda
szürke eminenciása, kinek
szóló sose jut, csak a vokál,
így éldegélnek, zengenek
vidáman ők mind együtt
Ancsika árnyas balkonán.
Egy zsák jó szagot cipelek 2007 Május 3.
Posted by drblondeee in Alma the dog, Anyu, Apák és lányok, Félelem és reszketés, Gyász, Sose halunk meg. Vagy...?, dr. Blondee.3 comments
Hűvösödik, szelesre fordul az idő, Istenem, hát micsoda május ez, hiszen megfagyunk, mikor tegnap még húsz fok volt, most meg még az eső, a ború is, hát hogy lesz ebből jó hangulat, csessze meg, az ablaktáblák öles könnyekkel siratták az üvegen megtapadt bogárszart, a barnás, koszos maszatvíz végképp rátelepedett a kilátásaimra.
Miféle tavaszi eső elől távfűtött radiátor mellé húzódó álmodozó vagyok, a mindenit, ki innen, ki a felhő alá, mosogasson az az Isteni könny, végre nem én sírok, én vagyok a nevető bogármaszat, ide lőjj, a mellyemre, te zivatar, ha így kell ennek lennie most, essünk túl rajta, szaladok le a lépcsőn, monitorok és kérdő tekintetek sugarai elől, mert tudom hogy van remény és igen. (tovább…)
One fine day. One very hard day… 2007 Április 28.
Posted by drblondeee in Anyu, Gyász, Kopasz csajok, dr. Blondee.add a comment
A testvéreimnek. Nemcsak erre a napra.
Elpusztulsz. Meg még egyszer. És még egyszer. Azt hiszed, többször nem, hisz rég meghaltál, de nem. Nem véd meg ez a hit sem, újra meghalsz. És nincsen fény, se alagút, se vég. Semmi nincsen, súly sem.
Aztán valahogy mégis. Semmi sem olyan mint azelőtt, élet azért ez is. Élet.
A Tiéd.
A miénk. Ahogy a hit. maawill for ever. Szeretlek benneteket. Az életünket.
Az életeinket. Azt is ami van benne, azt is, ami volt és azt is, ami lesz.
