Dr. Blondee bambuszpamlagán
Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán elmesélheted, mi fáj. Ha nagyon fáj, de ha csak kicsit, azt is. Ha már nem, azt is. Legyen az, hogy hétfő délutánonként online. Comment formájában, ha van kedved. Jó kis beszélgetéseket akár külön oldalon.
Nem tom, majd meglátjuk. Hétfőn délután itt vagyok, ez fix, a többi kiderül.
(Erről jut eszembe, nem tudom kihagyni: Az ifjú focista férj újdonsült szerepében rátartian osztja az észt az ifjú feleségnek: szívem, a heti programom a következő: hétfőn edzés, kedden erőnléti edzés, szerdán edzés, csütörtökön edzőmeccs, pénteken este kis lazulás a fiúkkal, szombaton pihenés, vasárnap meccs.
Mire az ifjú ara: ok, akkor mondom az enyémet: kedden és csütörtökön este szex, aki itt van, itt van…)
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]
Haló kedvenc önjelölt agyturkászom, megy már a rendelés???
Csalódtam volna ha kihagyod
Épp belekezdtem hogy megörökítsem a blogomban a legdurvább igaztörténetet ami megesett velem, tudod, a pszichopata szobatársamról….
Bakke 999 kattod van, de kemény! Kilépek és belépek mégeccer
Igen, emlékszem, lehetetlen elfelejteni:) Köszi a kattért, azért 6-szor nem kellett volna;)
Hülyeeeeee nem én voltam!!!!
Különben is 8.
Köszike, bár kicsit csalódott vagyok:), na de félre a tréfával.
Dr Blondee közben offline is rendel, feladvány:
???
kedves, huszonéves pár, egy gyerek, négy kerék, és akkor felbukkan egy palesztin, esztétikailag kevésbé, egzisztenciálisan annál vonzóbb kondíciókkal rendelkező hím. Az asszonyka megőrül, új ékszerek és prespektívák csillannak meg előtte, és férje megértésében bízva ki is tárja lelkét a szerencsétlen férfinak.
Az érvel, de mindhiába, majd amikor belátja, az asszony akár a gyereket is hajlandó hátrahagyni az új frigy reményében, feladja és elengedi a nőt.
Talán a sors rendelte, ki tudja, összehozza a sors egy régi barátnőjével, aki szintén elvált, egymásra találnak és boldogan élnek, vagyis hát némi árny vetül azért az örömükre:
Húúúú, érdekes kezdet! Elsőre azt mondanám asszonyka majd ahogy a népmesében írva vagyon jó alaposan póruljár, férjeura meg majd megtalálja a boldogságot, de hát az élet ugyebár nem népmese.
És mivel mostanság kezd alábbhagyni a naivitásom, már nem tudok 100%-ban elítélni egy ilyen nőt mert a szerelemnek meg a vágynak olykor istenigazából őrjítő lehet az ereje. Na de várjuk ki a végét…
Igencsak jó nyomon jársz, bár az élet tényleg nem népmese: az asszony hozzámegy a palesztinhoz, gyermekük születik, ám, a férfi egy év múlva meghal, az asszony pedig magára marad. A férfi nem mellesleg AIDS-ben hal meg…
Eközben az első házasságból származó kislány felcseperedik, és bár édes a mostohája, és bár azt mondja, mélyen megveti a nőt, aki szülte és azután soha nem is kereste, a fájdalom ott él a szívében, mintha belekalapálták volna…
Adhat-e valaki feloldozást – nekik?
Húúúúúúúúúú… na erre nem számítottam, de ez erősen hajaz ama Isten nem bottal ver tételre… alakul a történet.
Hát igen. Ha a gyermekét elhagyó nő szempontjából nézzük: nem bottal ver, ez tény. És a lány? Aki majd maga is anya lesz, ha lesz? Szabadulhat-e, szabadulhatunk-e valaha a sorsunktól…?
Minden csapás ami életünk során ér minket, egy-egy lecke az élet tankönyvében. Ha képesek vagyunk a rossz dolgokat megoldandó feladatként szemlélni és keményen nekiállni a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, akkor fejlődünk. Ha sajnáljuk magunkat, akár egy életen át is elrejtőzhetünk saját szerencsétlenségünk mögé, dehát az ilyen emberen nincs mit sajnálni. Ha egy ilyen súlyos seb éktelenkedik az ember múltjában, mint ez, hogy elhagyott az édesanyánk egy szerelem miatt, azt is többféleképpen lehet szemlélni. Valószínűleg annyira tud fájni egy ilyen csapás, hogy ez a lány egyenesen felülértékeli majd a család és az anyaság felelősségét, jó eséllyel nagyszerű anya lesz, de fennáll a veszélye hogy rátelepszik a gyermekére, aki aztán megfogadja hogy lazábban vezsi a szülőséget, és így indul a soha nem szűnő spirál amely átugrálja a generációkat, bár bevallom ez erős leegyszerűsítése a dolgoknak. Addig bizonyára nem tud napirendre térni a történtek felett amíg nem vonja kérdőre az anyját, és ha a fájdalmát nem tudja félretenni, akkor nem fogja az anyját vezérlő indokokat elfogadni. Talán az élet belenyúl a dolgokba ilyenkor, és ad a lánynak egy eget-földet rengető szerelmet, hogy megérthesse, milyen pokoli erővel bírnak érzelmeink.
Remélhetőleg a másik gyermek és az anya nem lett AIDS-es bár erre jó esély van. Egyébként a büntetést a nő a sorstól így is megkapta, a lányának pedig meg kell tanulnia elfogadni azt az elégtételt, hogy a sajátjánál sokkal gondosabb, jobb (?) anyát kapott. Köveket meg az dobáljon, ki maga sose vétkezett.
Ez az utolsó mondat különösen szimpatikus..
Alakul már a filozófiám, csak még gyakorolnom kell hogy mindig sikerüljön eszerint viselkednem/cselekednem/élnem
“…és így indul a soha nem szűnő spirál amely átugrálja a generációkat,…” gondolattal kapcsoltban merül fel a kérdés: szabadulhatunk-e a sorunktól?
Vagy a csapások, élmények eldöntik, kik, mik leszünk…? Merthogy jó esetben van fogalmunk arról, mi alakít bennünket, de azt nem tudjuk milyen hatással lesz majd ránk.
Mi segíthet vajon abban, hogy közelebb kerüljünk egy “ideálhoz”, a sajátunkhoz, tudva, hogy az ideálunk is “hibás” lehet, hisz az is az élményeinkből következik. hm…? az intelligencia, ugye, az ide kevés… vagy?
Az intelligencia egy jó alap, hát még mások intelligenciája! Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem egy intelligens, bölcs barát/ismerős többet segíthet abban, hogy rácsodálkozhassunk önnön keresztjeinkre. Az ember legnagyobb kincse pedig a szabad akarata, ami segíthet akarattal megszabadulni a magunkkal cipelt terhektől, felmenőinktől hozott defektjeinktől, de ez pokoli nehéz, és általában teljesen nem is sikerül senkinek. Kőkemény, bikaerős személyiség kell hozzá. És egy olyan élet ami nem taszít vissza a nihilbe.
Más oldalról szemlélve, keresztjeink kis legókockák amik beépülnek a személyiségünkbe, mindüktől nem szabadulhatunk, hisz a minket ért csapásoktól, örömöktől, sokkoktól vagy élményektől leszünk olyanok, amilyenek. Addig a pontig kell eljutni, hogy leszűrjük a tanulságokat, és a többit, ami lenyom, ami megbéklyóz, azt kisöpörjük az életünkből.
Egyetértek, de: az akarat önmagában kevés, ezt tudjuk.. nem?
“Az addig a pontig”-gal kapcsolatban úgy sejtem, hogy soha nem találjuk meg, csak kicsi boldogságpillanatokat… merthogy míg élünk tanulunk, mégpedig magunkat…
A feeling, hogy legyőztük magunkat, csak pillanatokig tart, napokig, valameddig, de nem örökké…
No de hogy valami vidámabbat mondjak néked: ez a mai rendelés arra már mindenképpen jó volt, hogy emlékeztessen: a jó Isten odafigyel rám, mert olyan jó emberekkel vesz körül, hogy ihajjj:) Olyanokkal, akik figyelnek arra, hogy online Blondee ne érezze úgy, hogy magányos a pamlagán, és ez igen nagy ajándék. Köszönöm Te Drága, és nem kell aggódnod, online Blondee kitart, mert jóóóó ez, nagyon.
szeretettel
dr Blondee
Te vagy a kedvenc pánikszobám, hála a magasságnak hogy ideköltöztetett a szomszédságodba. Jó kis este volt, máskor is jövök.
Millpussz.
Örülök neki drága, remélem is, ja és hogy nemcsak virtuálisan jössz:) Jó kis este volt, pláne a finish:)
Ja, szokás szerint jó arcok, nagy megfejtések, és ma teleraktam a mélyhűtőt jégkockával ha legközelebb nálam kötünk ki szó ne érje a ház elejét. Pénz számolva, asszony verve, viszkasz jéggel jóóóóóóóó!!! (Azabaj teljesen el vagyok kanászkodva, mondjuk qrva jól érzem magam akkómeg? Mi a gond?) Ja és van egy üveg jófajta metaxánk, valami két hülyétől kaptuk, nézzünk a fenekére az első adandó alkalommal, én azt mondom. Csóxi :*
Háááát, kicsit vonakodva…. na jó, igyuk meg!!!!:)
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]
Nem téma, csak bele a közepébe. (Gyakran járok, ritkán írok.) Belemászott a szemembe a “ha csak kicsit, azt is”. Miután tanulni nem akartam eléggé, és megbontottam egy bort, és az ovis férjem is leráztam…
Miért akarok mindenhol megfelelni, ha fáj? (ha csak kicsit is) Már ettől épp annyira kiszolgáltatott az ember lánya, hogy jó belerúgni (ha kicsit is)? Aztán a levegő is kevés, megfulladok.
Elfogyott a türelmem, miután együtt vacsoráztam az imádottal és új választottjával, most mégis ugyanott tartok, mint 2 éve, amikor csak ő létezett. Jól érzem, hogy szégyen, amit érzek?
Még jó, hogy zene van. Zene van.
Kicsit megfelelni, vagy kicsit fáj? Miért megfelelni, ezen gondolkodtál már? Úgy értem, minek?
Miért vacsorázni az imádottal és új választottjával? (hacsak nem kényszer)
A szégyen hüleség. Ok, nem az, csak egy rossz érzés, ami rendszerint akkor tölti el az ember lányát, ha az aktuális viselkedése nem azt az imidzset sugározza, amit szeretne, mert valahogy épp nincsen összhang közöttük. Mikor smink nélkül találkozik véletlenül a meghódítandóval és ezerszer bánja a lustaságot, ami miatt ebbe a helyzetbe került. Diszharmóniát is sugározni kell, különben soha nem élhetnénk át a harmónia boldogságát.
Ja, és hiába topogsz a folyópart ugyanazon pontján, bízva a sodrásban, hogy majd máshova érsz… sétálnod, vagy úsznod kell, ágak-bogak, vagy hullámok között, a régit magad mögött hagyva, hogy változz, változzon az életed. És mikor kevés a levegő, mikor nagyon elfogy, akkor kapsz esélyt, hogy könnyedén elválaszthasd a vinnivalót a hagynivalótól…
zene van. baráság van. szeretet van. mindig is lesz:)
[...] Dr. Blondee bizsergető bézs bambuszpamlagán [...]