A kép önmagáért beszél, én meg írok. Kutyaszorítókról, nyaralásról, félelmekről, talán könyvekről is, lehet, hogy halálról is, hogy az életről írhassak, muskátlikról nem, öntözöm őket, meg a pálmákat is, jó nekik így. Lehet, hogy kérdezek is, az biztos, hogy válaszolok, mert jó. Válás is szóba jöhet, szakítás és egymásratalálások is, okok és fokozatok. Nem tom, nem csak rajtam múlik, majd meglátjuk.
“…Válás is szóba jöhet…”
méé teccene vááni?
má megtörtént:)